Főleg kétféle fék létezik, az egyik a tárcsafék, a másik a dobfék. Funkciójukat tekintve mind egyformák, de működési elveik nem teljesen azonosak.
A tárcsafékek, más néven tárcsafékek, hidraulikus vezérlésűek, és főként féktárcsákból, kerékhengerekből, féknyergekből, olajcsövekből és egyéb alkatrészekből állnak. A féktárcsák ötvözött acélból készülnek, és a kerekekkel együtt forognak a kerekekre rögzítve. A munkahenger a fék alsó lemezére van rögzítve és nem mozdul.
A féknyereg két súrlódó lemeze a féktárcsa mindkét oldalára van felszerelve. A szolgahenger dugattyúját az olajcső hidraulikus nyomása éri, ami a súrlódó fékezéshez a súrlódó lemezeket a féktárcsa felé tolja. A művelet olyan, mintha fogóval rögzítené a forgó tárcsát, és megállásra kényszerítené.
Ez a fajta fék gyors hőelvezetéssel, könnyű súlyú, egyszerű szerkezettel és kényelmes beállítással rendelkezik. Főleg nagy terhelés mellett jó magas hőmérsékleti ellenállással, stabil fékhatással rendelkezik, nem fél a sár- és vízinváziótól. Téli és zord útviszonyok esetén a tárcsafék könnyebben állítja meg az autót rövidebb idő alatt, mint a dobfék. Egyes tárcsafékeknél a féktárcsákon is sok kis lyuk van, amelyek felgyorsítják a szellőzést és a hőleadást a fékezés hatékonyságának javítása érdekében.